ÁDI-IDA LAK

Elhelyezkedés:
Hévíz, Magyarország közkedvelt fürdővárosa Zala megyében található.

A legközelebbi nagyváros, a Balaton Északi  partjának egyik legnépesebb városa, a gyönyörű
kastélyáról híres Keszthely 6 kilométerre található; Alsó- és Felsőpáhok 4, ill.
3 kilométerre; A kilátójáról, várszínházáról, kútbarlangjáról és arborétumáról
híres Cserszegtomaj szintén 3 kilométerre - de a kis távolságok miatt ezek a
települések szinte már egybeolvadtak, látványosságaik egyetlen kirándulás keretében
felkereshetők. A város közel 5000 állandó lakost számlál, azonban - elsősorban
világhírű tófürdőjének köszönhetően - látogatóinak éves összlétszáma akár a 2
milliót is meghaladja. A várost dombok veszik körül, egyedi, mediterrán
mikroklímájának köszönhetően magas a szélcsendes napok száma, sokat süt a nap,
az éves átlaghőmérséklet 11.2 Celsius fok.

Helytörténet:
Ez a vidék az újonnan előkerült tárgyi emlékek
tanúsága szerint már a középső újkőkor (Kr.e. VI. évezred vége) óta lakott
terület volt. Ma is láthatók egy római kori, központi fűtéssel fűtött, közel
ezer négyzetméter alapterületű korridoros villa maradványai a romkertben, az
egregyi dombon pedig Árpád-korban épület műemlék templom idézi a régmúlt időket.
A gyógyvíz újra felfedezése és a jelenlegi fürdőhely kiépítése a XVIII. század
végéhez és gróf Festetics György nevéhez kötődik. A fürdőtelep jelentősége a két
világháború között növekedett meg jelentősen, mivel a Trianoni hátrányos szerződés
következtében Magyarország többi fürdőhelyének nagy része az ország határain
kívül került. Az 1920-as években megépült a fürdőház, és az első környékbeli
nagy üdülőtelepek. Hévíz 1992-ben kapta meg a városi címet, abban az évtizedben,
amelyben a legnagyobb mértékű fejlődés elindult: sorra épültek, illetve
alakultak át és újultak meg a szállodák és a vendéglátóhelyek; kiépült a város
színvonalas közellátása, majd sor került a tófürdő épületegyüttesének teljes
körű rekonstrukciójára.

Természeti érték:
A Hévízi 4,44 hektáros felszínű, tőzegmedrű
forrástó 60,5 hektáros természetvédelmi területen fekszik. Forrásbarlangjában
több hideg- és melegvizes forrás karsztvize keveredik össze egymással, majd szűk
folyosón továbbhaladva jut el a gyógytóba, ott már egyenletes, 38,5 °C-os
hőmérsékletű vizet adva. A tó egyedi élővilága, a víz sajátos összetétele, az
iszap mikroorganizmusai együtt eredményezik a víz gyógyító erejét, amely
elsősorban mozgásszervi megbetegedésekre fejt ki jótékony hatást. A tó legszebb
növényét, a város címerén és zászlóján is látható tündérrózsát a XIX. század
végén honosította meg Lovassy Sándor keszthelyi tanár; a különleges rózsa
levelei fékezik a tó párolgását, indái pedig a tó fenekén szertekúszva védik a
felbecsülhetetlen értékű gyógyiszapot.